könyörög

HungarianEdit

EtymologyEdit

From *könyör (to ask someone; to feel pity for someone) + -ög (frequentative suffix).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈkøɲørøɡ]
  • Hyphenation: kö‧nyö‧rög
  • Rhymes: -øɡ

VerbEdit

könyörög

  1. (intransitive) to beg, to implore, to supplicate

ConjugationEdit

Usage notesEdit

The verb form könyörgöm ("I beg of you") also exists as a hypercorrection of könyörgök, and even though it is proscribed by most language authorities as grammatically incorrect, in actual usage it is heard more often than the correct form, to the point where some linguists now advocate in favor of it.[2]

Derived termsEdit

(With verbal prefixes):

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. ^ Nádasdy Ádám: Hol a rosszaság mostanában? in Magyar Narancs vol. 12, issue 31, Magyarnarancs.hu Lapkiadó Kft., 2000

Further readingEdit

  • könyörög in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.