környezet

Hungarian edit

Etymology edit

From the archaic környez (“to surround”) +‎ -et (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

Pronunciation edit

IPA^(key): [ˈkørɲɛzɛt]
Audio (file)
Hyphenation: kör‧nye‧zet
Rhymes: -ɛt

Noun edit

környezet (usually uncountable, plural környezetek)

environment (area around something)

Declension edit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	környezet	környezetek
accusative	környezetet	környezeteket
dative	környezetnek	környezeteknek
instrumental	környezettel	környezetekkel
causal-final	környezetért	környezetekért
translative	környezetté	környezetekké
terminative	környezetig	környezetekig
essive-formal	környezetként	környezetekként
essive-modal	—	—
inessive	környezetben	környezetekben
superessive	környezeten	környezeteken
adessive	környezetnél	környezeteknél
illative	környezetbe	környezetekbe
sublative	környezetre	környezetekre
allative	környezethez	környezetekhez
elative	környezetből	környezetekből
delative	környezetről	környezetekről
ablative	környezettől	környezetektől
non-attributive possessive - singular	környezeté	környezeteké
non-attributive possessive - plural	környezetéi	környezetekéi

Possessive forms of környezet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	környezetem	környezeteim
2nd person sing.	környezeted	környezeteid
3rd person sing.	környezete	környezetei
1st person plural	környezetünk	környezeteink
2nd person plural	környezetetek	környezeteitek
3rd person plural	környezetük	környezeteik

Derived terms edit

környezeti

Compound words

References edit

^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN