kenőcs

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛnøːt͡ʃ]
• Hyphenation: ke‧nőcs
• Rhymes: -øːt͡ʃ

Noun

kenőcs (plural kenőcsök)

1. ointment, unguent, salve

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kenőcs	kenőcsök
accusative	kenőcsöt	kenőcsöket
dative	kenőcsnek	kenőcsöknek
instrumental	kenőccsel	kenőcsökkel
causal-final	kenőcsért	kenőcsökért
translative	kenőccsé	kenőcsökké
terminative	kenőcsig	kenőcsökig
essive-formal	kenőcsként	kenőcsökként
essive-modal	—	—
inessive	kenőcsben	kenőcsökben
superessive	kenőcsön	kenőcsökön
adessive	kenőcsnél	kenőcsöknél
illative	kenőcsbe	kenőcsökbe
sublative	kenőcsre	kenőcsökre
allative	kenőcshöz	kenőcsökhöz
elative	kenőcsből	kenőcsökből
delative	kenőcsről	kenőcsökről
ablative	kenőcstől	kenőcsöktől
non-attributive possessive - singular	kenőcsé	kenőcsöké
non-attributive possessive - plural	kenőcséi	kenőcsökéi

Possessive forms of kenőcs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kenőcsöm	kenőcseim
2nd person sing.	kenőcsöd	kenőcseid
3rd person sing.	kenőcse	kenőcsei
1st person plural	kenőcsünk	kenőcseink
2nd person plural	kenőcsötök	kenőcseitek
3rd person plural	kenőcsük	kenőcseik

Derived terms

Compound words

• hajkenőcs

 

Further reading

• kenőcs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN