kiindulás

Hungarian

Etymology

kiindul +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiindulaːʃ]
• Hyphenation: ki‧in‧du‧lás

Noun

kiindulás (plural kiindulások)

1. origin, start, starting point, point of departure

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kiindulás	kiindulások
accusative	kiindulást	kiindulásokat
dative	kiindulásnak	kiindulásoknak
instrumental	kiindulással	kiindulásokkal
causal-final	kiindulásért	kiindulásokért
translative	kiindulássá	kiindulásokká
terminative	kiindulásig	kiindulásokig
essive-formal	kiindulásként	kiindulásokként
essive-modal	—	—
inessive	kiindulásban	kiindulásokban
superessive	kiinduláson	kiindulásokon
adessive	kiindulásnál	kiindulásoknál
illative	kiindulásba	kiindulásokba
sublative	kiindulásra	kiindulásokra
allative	kiinduláshoz	kiindulásokhoz
elative	kiindulásból	kiindulásokból
delative	kiindulásról	kiindulásokról
ablative	kiindulástól	kiindulásoktól
non-attributive possessive - singular	kiindulásé	kiindulásoké
non-attributive possessive - plural	kiinduláséi	kiindulásokéi

Possessive forms of kiindulás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kiindulásom	kiindulásaim
2nd person sing.	kiindulásod	kiindulásaid
3rd person sing.	kiindulása	kiindulásai
1st person plural	kiindulásunk	kiindulásaink
2nd person plural	kiindulásotok	kiindulásaitok
3rd person plural	kiindulásuk	kiindulásaik

Derived terms

• kiindulási

 

Further reading

• kiindulás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN