komolytalan

Hungarian

Etymology

komoly (“serious”) +‎ -talan (“-less, without”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkomojtɒlɒn]
• Hyphenation: ko‧moly‧ta‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

komolytalan (comparative komolytalanabb, superlative legkomolytalanabb)

1. (of a person or behavior) irresponsible, unreliable, frivolous, light-minded, flippant

   Synonyms: könnyelmű, megbízhatatlan

2. (of an action or performance) superficial, shallow

   Synonyms: felületes, felszínes

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	komolytalan	komolytalanok
accusative	komolytalant	komolytalanokat
dative	komolytalannak	komolytalanoknak
instrumental	komolytalannal	komolytalanokkal
causal-final	komolytalanért	komolytalanokért
translative	komolytalanná	komolytalanokká
terminative	komolytalanig	komolytalanokig
essive-formal	komolytalanként	komolytalanokként
essive-modal	komolytalanul	—
inessive	komolytalanban	komolytalanokban
superessive	komolytalanon	komolytalanokon
adessive	komolytalannál	komolytalanoknál
illative	komolytalanba	komolytalanokba
sublative	komolytalanra	komolytalanokra
allative	komolytalanhoz	komolytalanokhoz
elative	komolytalanból	komolytalanokból
delative	komolytalanról	komolytalanokról
ablative	komolytalantól	komolytalanoktól
non-attributive possessive - singular	komolytalané	komolytalanoké
non-attributive possessive - plural	komolytalanéi	komolytalanokéi

Derived terms

• komolytalankodik
• komolytalanság

 

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• komolytalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN