Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Latin conventio(meeting, assembling; agreement, convention)[1], from convenire(to unite, agree, assemble), from con-(with, together) + venire(to come) with +‎ -ció ending.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkoɱvɛnt͡siʲoː]
  • Hyphenation: kon‧ven‧ció

NounEdit

konvenció ‎(plural konvenciók)

  1. convention

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative konvenció konvenciók
accusative konvenciót konvenciókat
dative konvenciónak konvencióknak
instrumental konvencióval konvenciókkal
causal-final konvencióért konvenciókért
translative konvencióvá konvenciókká
terminative konvencióig konvenciókig
essive-formal konvencióként konvenciókként
essive-modal
inessive konvencióban konvenciókban
superessive konvención konvenciókon
adessive konvenciónál konvencióknál
illative konvencióba konvenciókba
sublative konvencióra konvenciókra
allative konvencióhoz konvenciókhoz
elative konvencióból konvenciókból
delative konvencióról konvenciókról
ablative konvenciótól konvencióktól
Possessive forms of konvenció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. konvencióm konvencióim
2nd person sing. konvenciód konvencióid
3rd person sing. konvenciója konvenciói
1st person plural konvenciónk konvencióink
2nd person plural konvenciótok konvencióitok
3rd person plural konvenciójuk konvencióik

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2