korhely
Hungarian edit
Etymology edit
From German Chorherr (“canon”), a compound of Chor (“choir”) + Herr (“master”).[1][2]
Pronunciation edit
Adjective edit
korhely (comparative korhelyebb, superlative legkorhelyebb)
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | korhely | korhelyek |
| accusative | korhelyt | korhelyeket |
| dative | korhelynek | korhelyeknek |
| instrumental | korhellyel | korhelyekkel |
| causal-final | korhelyért | korhelyekért |
| translative | korhellyé | korhelyekké |
| terminative | korhelyig | korhelyekig |
| essive-formal | korhelyként | korhelyekként |
| essive-modal | korhelyül | — |
| inessive | korhelyben | korhelyekben |
| superessive | korhelyen | korhelyeken |
| adessive | korhelynél | korhelyeknél |
| illative | korhelybe | korhelyekbe |
| sublative | korhelyre | korhelyekre |
| allative | korhelyhez | korhelyekhez |
| elative | korhelyből | korhelyekből |
| delative | korhelyről | korhelyekről |
| ablative | korhelytől | korhelyektől |
| non-attributive possessive - singular |
korhelyé | korhelyeké |
| non-attributive possessive - plural |
korhelyéi | korhelyekéi |
Derived terms edit
(Compound words):
Noun edit
korhely (plural korhelyek)
- drunkard (a man who is habitually drunk)
- Synonyms: alkoholista, iszákos, részeges
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | korhely | korhelyek |
| accusative | korhelyt | korhelyeket |
| dative | korhelynek | korhelyeknek |
| instrumental | korhellyel | korhelyekkel |
| causal-final | korhelyért | korhelyekért |
| translative | korhellyé | korhelyekké |
| terminative | korhelyig | korhelyekig |
| essive-formal | korhelyként | korhelyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | korhelyben | korhelyekben |
| superessive | korhelyen | korhelyeken |
| adessive | korhelynél | korhelyeknél |
| illative | korhelybe | korhelyekbe |
| sublative | korhelyre | korhelyekre |
| allative | korhelyhez | korhelyekhez |
| elative | korhelyből | korhelyekből |
| delative | korhelyről | korhelyekről |
| ablative | korhelytől | korhelyektől |
| non-attributive possessive - singular |
korhelyé | korhelyeké |
| non-attributive possessive - plural |
korhelyéi | korhelyekéi |
| Possessive forms of korhely | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | korhelyem | korhelyeim |
| 2nd person sing. | korhelyed | korhelyeid |
| 3rd person sing. | korhelye | korhelyei |
| 1st person plural | korhelyünk | korhelyeink |
| 2nd person plural | korhelyetek | korhelyeitek |
| 3rd person plural | korhelyük | korhelyeik |
See also edit
References edit
- ^ korhely in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading edit
- korhely in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN