kutyus

Hungarian

Etymology

kutya (“dog”) +‎ -us (diminutive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkucuʃ]
• Hyphenation: ku‧tyus
• Rhymes: -uʃ

Noun

kutyus (plural kutyusok)

1. doggie

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kutyus	kutyusok
accusative	kutyust	kutyusokat
dative	kutyusnak	kutyusoknak
instrumental	kutyussal	kutyusokkal
causal-final	kutyusért	kutyusokért
translative	kutyussá	kutyusokká
terminative	kutyusig	kutyusokig
essive-formal	kutyusként	kutyusokként
essive-modal	—	—
inessive	kutyusban	kutyusokban
superessive	kutyuson	kutyusokon
adessive	kutyusnál	kutyusoknál
illative	kutyusba	kutyusokba
sublative	kutyusra	kutyusokra
allative	kutyushoz	kutyusokhoz
elative	kutyusból	kutyusokból
delative	kutyusról	kutyusokról
ablative	kutyustól	kutyusoktól
non-attributive possessive - singular	kutyusé	kutyusoké
non-attributive possessive - plural	kutyuséi	kutyusokéi

Possessive forms of kutyus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kutyusom	kutyusaim
2nd person sing.	kutyusod	kutyusaid
3rd person sing.	kutyusa	kutyusai
1st person plural	kutyusunk	kutyusaink
2nd person plural	kutyusotok	kutyusaitok
3rd person plural	kutyusuk	kutyusaik

Further reading

• kutyus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN