műtő

See also: muto, mutó, and mutò

Hungarian

Etymology

From műt (“to operate”) +‎ -ő (present-participle suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmyːtøː]
• Hyphenation: mű‧tő
• Rhymes: -tøː

Participle

műtő

1. present participle of műt

Derived terms

• műtőasztal
• műtőorvos

 

Noun

műtő (plural műtők)

1. (dated) surgeon
2. operating room

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	műtő	műtők
accusative	műtőt	műtőket
dative	műtőnek	műtőknek
instrumental	műtővel	műtőkkel
causal-final	műtőért	műtőkért
translative	műtővé	műtőkké
terminative	műtőig	műtőkig
essive-formal	műtőként	műtőkként
essive-modal	—	—
inessive	műtőben	műtőkben
superessive	műtőn	műtőkön
adessive	műtőnél	műtőknél
illative	műtőbe	műtőkbe
sublative	műtőre	műtőkre
allative	műtőhöz	műtőkhöz
elative	műtőből	műtőkből
delative	műtőről	műtőkről
ablative	műtőtől	műtőktől
non-attributive possessive - singular	műtőé	műtőké
non-attributive possessive - plural	műtőéi	műtőkéi

Possessive forms of műtő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	műtőm	műtőim
2nd person sing.	műtőd	műtőid
3rd person sing.	műtője	műtői
1st person plural	műtőnk	műtőink
2nd person plural	műtőtök	műtőitek
3rd person plural	műtőjük	műtőik

Derived terms

• műtős

 

Further reading

• műtő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN