manikűr

See also: manikür

Hungarian

Etymology

Borrowed from French manicure, coined from Latin manus (“hand”) + cura (“cure”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒnikyːr]
• Hyphenation: ma‧ni‧kűr
• Rhymes: -yːr

Noun

manikűr (plural manikűrök)

1. (archaic) manicurist
2. manicure

   Hypernym: kézápolás

   Coordinate term: pedikűr

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	manikűr	manikűrök
accusative	manikűrt	manikűröket
dative	manikűrnek	manikűröknek
instrumental	manikűrrel	manikűrökkel
causal-final	manikűrért	manikűrökért
translative	manikűrré	manikűrökké
terminative	manikűrig	manikűrökig
essive-formal	manikűrként	manikűrökként
essive-modal	—	—
inessive	manikűrben	manikűrökben
superessive	manikűrön	manikűrökön
adessive	manikűrnél	manikűröknél
illative	manikűrbe	manikűrökbe
sublative	manikűrre	manikűrökre
allative	manikűrhöz	manikűrökhöz
elative	manikűrből	manikűrökből
delative	manikűrről	manikűrökről
ablative	manikűrtől	manikűröktől
non-attributive possessive – singular	manikűré	manikűröké
non-attributive possessive – plural	manikűréi	manikűrökéi

Possessive forms of manikűr

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	manikűröm	manikűrjeim
2nd person sing.	manikűröd	manikűrjeid
3rd person sing.	manikűrje	manikűrjei
1st person plural	manikűrünk	manikűrjeink
2nd person plural	manikűrötök	manikűrjeitek
3rd person plural	manikűrjük	manikűrjeik

Derived terms

• manikűrös

Compound words

• manikűrkészlet
• manikűrolló

Further reading

• manikűr in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.