megtiszteltetés

Hungarian

megtisztel (“to honor or grace someone with something”) +‎ -tet(ik) (passive-forming suffix) + -és (noun-forming suffix)

megtiszteltetés (plural megtiszteltetések)

honor, privilege
Minek köszönhetem a megtiszteltetést? ― To what do I owe the honor?

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	megtiszteltetés	megtiszteltetések
accusative	megtiszteltetést	megtiszteltetéseket
dative	megtiszteltetésnek	megtiszteltetéseknek
instrumental	megtiszteltetéssel	megtiszteltetésekkel
causal-final	megtiszteltetésért	megtiszteltetésekért
translative	megtiszteltetéssé	megtiszteltetésekké
terminative	megtiszteltetésig	megtiszteltetésekig
essive-formal	megtiszteltetésként	megtiszteltetésekként
essive-modal	—	—
inessive	megtiszteltetésben	megtiszteltetésekben
superessive	megtiszteltetésen	megtiszteltetéseken
adessive	megtiszteltetésnél	megtiszteltetéseknél
illative	megtiszteltetésbe	megtiszteltetésekbe
sublative	megtiszteltetésre	megtiszteltetésekre
allative	megtiszteltetéshez	megtiszteltetésekhez
elative	megtiszteltetésből	megtiszteltetésekből
delative	megtiszteltetésről	megtiszteltetésekről
ablative	megtiszteltetéstől	megtiszteltetésektől
non-attributive possessive - singular	megtiszteltetésé	megtiszteltetéseké
non-attributive possessive - plural	megtiszteltetéséi	megtiszteltetésekéi

Possessive forms of megtiszteltetés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megtiszteltetésem	megtiszteltetéseim
2nd person sing.	megtiszteltetésed	megtiszteltetéseid
3rd person sing.	megtiszteltetése	megtiszteltetései
1st person plural	megtiszteltetésünk	megtiszteltetéseink
2nd person plural	megtiszteltetésetek	megtiszteltetéseitek
3rd person plural	megtiszteltetésük	megtiszteltetéseik