menza

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin mēnsa (“table; meal”). The pronunciation of the word-medial s as /z/ rather than /s/ points to a possible German influence. See Mensa (“dining hall”).^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈmɛnzɒ]
Hyphenation: men‧za
Rhymes: -zɒ

Noun

menza (plural menzák)

refectory, canteen, cafeteria (a school dining location)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	menza	menzák
accusative	menzát	menzákat
dative	menzának	menzáknak
instrumental	menzával	menzákkal
causal-final	menzáért	menzákért
translative	menzává	menzákká
terminative	menzáig	menzákig
essive-formal	menzaként	menzákként
essive-modal	—	—
inessive	menzában	menzákban
superessive	menzán	menzákon
adessive	menzánál	menzáknál
illative	menzába	menzákba
sublative	menzára	menzákra
allative	menzához	menzákhoz
elative	menzából	menzákból
delative	menzáról	menzákról
ablative	menzától	menzáktól
non-attributive possessive - singular	menzáé	menzáké
non-attributive possessive - plural	menzáéi	menzákéi

Possessive forms of menza
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	menzám	menzáim
2nd person sing.	menzád	menzáid
3rd person sing.	menzája	menzái
1st person plural	menzánk	menzáink
2nd person plural	menzátok	menzáitok
3rd person plural	menzájuk	menzáik

References

^ menza in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)