metanyelv

Hungarian

Etymology

meta- +‎ nyelv (“language”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛtɒɲɛlv]
• Hyphenation: me‧ta‧nyelv
• Rhymes: -ɛlv

Noun

metanyelv (plural metanyelvek)

1. (linguistics) metalanguage (any language or vocabulary of specialized terms used to describe or analyze a language or linguistic process)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	metanyelv	metanyelvek
accusative	metanyelvet	metanyelveket
dative	metanyelvnek	metanyelveknek
instrumental	metanyelvvel	metanyelvekkel
causal-final	metanyelvért	metanyelvekért
translative	metanyelvvé	metanyelvekké
terminative	metanyelvig	metanyelvekig
essive-formal	metanyelvként	metanyelvekként
essive-modal	—	—
inessive	metanyelvben	metanyelvekben
superessive	metanyelven	metanyelveken
adessive	metanyelvnél	metanyelveknél
illative	metanyelvbe	metanyelvekbe
sublative	metanyelvre	metanyelvekre
allative	metanyelvhez	metanyelvekhez
elative	metanyelvből	metanyelvekből
delative	metanyelvről	metanyelvekről
ablative	metanyelvtől	metanyelvektől
non-attributive possessive - singular	metanyelvé	metanyelveké
non-attributive possessive - plural	metanyelvéi	metanyelvekéi

Possessive forms of metanyelv
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	metanyelvem	metanyelveim
2nd person sing.	metanyelved	metanyelveid
3rd person sing.	metanyelve	metanyelvei
1st person plural	metanyelvünk	metanyelveink
2nd person plural	metanyelvetek	metanyelveitek
3rd person plural	metanyelvük	metanyelveik

Derived terms

• metanyelvi