See also: nep, Nep, NEP, nẹp, nếp, and Nep.

BretonEdit

PronounEdit

nép

  1. nobody

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of uncertain origin. Perhaps a compound of (a variant of (woman)) and -p (the Proto-Hungarian antecedent of fiú (boy).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈneːp]
  • (file)
  • Hyphenation: nép
  • Rhymes: -eːp

NounEdit

nép (plural népek)

  1. people (as a large group)
  2. people (all the persons forming the State)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nép népek
accusative népet népeket
dative népnek népeknek
instrumental néppel népekkel
causal-final népért népekért
translative néppé népekké
terminative népig népekig
essive-formal népként népekként
essive-modal
inessive népben népekben
superessive népen népeken
adessive népnél népeknél
illative népbe népekbe
sublative népre népekre
allative néphez népekhez
elative népből népekből
delative népről népekről
ablative néptől népektől
non-attributive
possessive - singular
népé népeké
non-attributive
possessive - plural
népéi népekéi
Possessive forms of nép
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. népem népeim
2nd person sing. néped népeid
3rd person sing. népe népei
1st person plural népünk népeink
2nd person plural népetek népeitek
3rd person plural népük népeik

Derived termsEdit

Compound words

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further readingEdit

  • nép in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

VietnameseEdit

EtymologyEdit

Compare Khmer នែប (nɛɛp).

PronunciationEdit

VerbEdit

nép (𢟕, 𬧮)

  1. to press oneself (against)

Derived termsEdit

Derived terms