nyílászáró

Hungarian

nyílás (“opening”) +‎ záró (“closure”)

nyílászáró (plural nyílászárók)

(architecture, formal) (framed) opening, aperture, door or window (a structure used to close off openings in buildings)
Hyponyms: (door) ajtó, (window) ablak

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyílászáró	nyílászárók
accusative	nyílászárót	nyílászárókat
dative	nyílászárónak	nyílászáróknak
instrumental	nyílászáróval	nyílászárókkal
causal-final	nyílászáróért	nyílászárókért
translative	nyílászáróvá	nyílászárókká
terminative	nyílászáróig	nyílászárókig
essive-formal	nyílászáróként	nyílászárókként
essive-modal	—	—
inessive	nyílászáróban	nyílászárókban
superessive	nyílászárón	nyílászárókon
adessive	nyílászárónál	nyílászáróknál
illative	nyílászáróba	nyílászárókba
sublative	nyílászáróra	nyílászárókra
allative	nyílászáróhoz	nyílászárókhoz
elative	nyílászáróból	nyílászárókból
delative	nyílászáróról	nyílászárókról
ablative	nyílászárótól	nyílászáróktól
non-attributive possessive - singular	nyílászáróé	nyílászáróké
non-attributive possessive - plural	nyílászáróéi	nyílászárókéi

Possessive forms of nyílászáró
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyílászáróm	nyílászáróim
2nd person sing.	nyílászáród	nyílászáróid
3rd person sing.	nyílászárója	nyílászárói
1st person plural	nyílászárónk	nyílászáróink
2nd person plural	nyílászárótok	nyílászáróitok
3rd person plural	nyílászárójuk	nyílászáróik