olvas

Hungarian

olvas

Etymology

From Proto-Uralic *luke- + -s (frequentative verb-forming suffix). For the -s suffix, compare keres (“to search”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈolvɒʃ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ol‧vas
• Rhymes: -ɒʃ

Verb

olvas

1. (transitive) to read

   Perfective: elolvas

Conjugation

conjugation of olvas

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	olvasok	olvasol	olvas	olvasunk	olvastok	olvasnak
		Def.	olvasom	olvasod	olvassa	olvassuk	olvassátok	olvassák
		2nd-p. o.	olvaslak	―
	Past	Indef.	olvastam	olvastál	olvasott	olvastunk	olvastatok	olvastak
		Def.	olvastam	olvastad	olvasta	olvastuk	olvastátok	olvasták
		2nd-p. o.	olvastalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	olvasnék	olvasnál	olvasna	olvasnánk	olvasnátok	olvasnának
		Def.	olvasnám	olvasnád	olvasná	olvasnánk (or olvasnók)	olvasnátok	olvasnák
		2nd-p. o.	olvasnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	olvassak	olvass or olvassál	olvasson	olvassunk	olvassatok	olvassanak
		Def.	olvassam	olvasd or olvassad	olvassa	olvassuk	olvassátok	olvassák
		2nd-p. o.	olvassalak	―
Infinitive	olvasni		olvasnom	olvasnod	olvasnia	olvasnunk	olvasnotok	olvasniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			olvasás	olvasó	olvasott	olvasandó	olvasva	olvashat

Derived terms

• olvasat
• olvasatlan
• olvasás
• olvashatatlan
• olvasható
• olvasmány
• olvasó

 

(With verbal prefixes):

• átolvas
• beolvas
• beleolvas
• elolvas
• felolvas
• hozzáolvas
• kiolvas
• leolvas
• megolvas
• ráolvas
• utánaolvas
• végigolvas

Expressions

• lapról olvas
• olvas a sorok között
• szájról olvas

 

Further reading

• olvas in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN