pionír

Hungarian

Etymology

From the German Pionier, from the French pionnier (“pioneer”), from the Old French peon, from the Medieval Latin pedonem (“foot soldier”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpijoniːr]
• Hyphenation: pi‧o‧nír
• Rhymes: -iːr

Noun

pionír (plural pionírok)

1. (dated) pioneer (one who goes before)

   Synonym: úttörő

2. (obsolete, military) pioneer

   Hyponyms: hidász, utász

3. (dated) pioneer (member of a child organization in the soviet bloc)

   Synonym: úttörő

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	pionír	pionírok
accusative	pionírt	pionírokat
dative	pionírnak	pioníroknak
instrumental	pionírral	pionírokkal
causal-final	pionírért	pionírokért
translative	pionírrá	pionírokká
terminative	pionírig	pionírokig
essive-formal	pionírként	pionírokként
essive-modal	—	—
inessive	pionírban	pionírokban
superessive	pioníron	pionírokon
adessive	pionírnál	pioníroknál
illative	pionírba	pionírokba
sublative	pionírra	pionírokra
allative	pionírhoz	pionírokhoz
elative	pionírból	pionírokból
delative	pionírról	pionírokról
ablative	pionírtól	pioníroktól
non-attributive possessive - singular	pioníré	pioníroké
non-attributive possessive - plural	pioníréi	pionírokéi

Possessive forms of pionír
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	pionírom	pionírjaim
2nd person sing.	pionírod	pionírjaid
3rd person sing.	pionírja	pionírjai
1st person plural	pionírunk	pionírjaink
2nd person plural	pionírotok	pionírjaitok
3rd person plural	pionírjuk	pionírjaik

Further reading

• pionír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN