románc

See also: romanc

Hungarian edit

From German Romanze, from French romance, from Old French romanz (“narrative verse”) (originally, "in the vernacular language"), from Medieval Latin rōmānicē, from Latin rōmānicus (“of or in the Roman style”), from rōmānus (“Roman”).

románc (plural románcok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	románc	románcok
accusative	románcot	románcokat
dative	románcnak	románcoknak
instrumental	románccal	románcokkal
causal-final	románcért	románcokért
translative	románccá	románcokká
terminative	románcig	románcokig
essive-formal	románcként	románcokként
essive-modal	—	—
inessive	románcban	románcokban
superessive	románcon	románcokon
adessive	románcnál	románcoknál
illative	románcba	románcokba
sublative	románcra	románcokra
allative	románchoz	románcokhoz
elative	románcból	románcokból
delative	románcról	románcokról
ablative	románctól	románcoktól
non-attributive possessive - singular	románcé	románcoké
non-attributive possessive - plural	románcéi	románcokéi