sógun

See also: sogún, and šógun

Hungarian

Etymology

From Japanese 将軍 (shōgun, “general”), also used as the short form of 征夷大将軍 (seii taishōgun, “great general who subdues eastern barbarians”), title of supreme generalissimo of feudal Japan.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃoːɡun]
• Hyphenation: só‧gun
• Rhymes: -un

Noun

sógun (plural sógunok)

1. shogun

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	sógun	sógunok
accusative	sógunt	sógunokat
dative	sógunnak	sógunoknak
instrumental	sógunnal	sógunokkal
causal-final	sógunért	sógunokért
translative	sógunná	sógunokká
terminative	sógunig	sógunokig
essive-formal	sógunként	sógunokként
essive-modal	—	—
inessive	sógunban	sógunokban
superessive	sógunon	sógunokon
adessive	sógunnál	sógunoknál
illative	sógunba	sógunokba
sublative	sógunra	sógunokra
allative	sógunhoz	sógunokhoz
elative	sógunból	sógunokból
delative	sógunról	sógunokról
ablative	sóguntól	sógunoktól
non-attributive possessive - singular	sóguné	sógunoké
non-attributive possessive - plural	sógunéi	sógunokéi

Possessive forms of sógun
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sógunom	sógunjaim
2nd person sing.	sógunod	sógunjaid
3rd person sing.	sógunja	sógunjai
1st person plural	sógununk	sógunjaink
2nd person plural	sógunotok	sógunjaitok
3rd person plural	sógunjuk	sógunjaik

Derived terms

• sógunátus