solymár

See also: Solymár

Hungarian

Etymology

From sólyom (“falcn”) +‎ -ár (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃojmaːr]
• Hyphenation: soly‧már
• Rhymes: -aːr

Noun

solymár (plural solymárok)

1. (archaic, hunting) falconer

   Synonym: solymász

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	solymár	solymárok
accusative	solymárt	solymárokat
dative	solymárnak	solymároknak
instrumental	solymárral	solymárokkal
causal-final	solymárért	solymárokért
translative	solymárrá	solymárokká
terminative	solymárig	solymárokig
essive-formal	solymárként	solymárokként
essive-modal	—	—
inessive	solymárban	solymárokban
superessive	solymáron	solymárokon
adessive	solymárnál	solymároknál
illative	solymárba	solymárokba
sublative	solymárra	solymárokra
allative	solymárhoz	solymárokhoz
elative	solymárból	solymárokból
delative	solymárról	solymárokról
ablative	solymártól	solymároktól
non-attributive possessive - singular	solymáré	solymároké
non-attributive possessive - plural	solymáréi	solymárokéi

Possessive forms of solymár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	solymárom	solymárjaim
2nd person sing.	solymárod	solymárjaid
3rd person sing.	solymárja	solymárjai
1st person plural	solymárunk	solymárjaink
2nd person plural	solymárotok	solymárjaitok
3rd person plural	solymárjuk	solymárjaik

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• solymár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN