számjegy

HungarianEdit

EtymologyEdit

szám (number) +‎ jegy (mark)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈsaːmjɛɟ]
  • Hyphenation: szám‧jegy

NounEdit

számjegy (plural számjegyek)

  1. digit, figure, numeral (a symbol that is not a word and represents a number)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative számjegy számjegyek
accusative számjegyet számjegyeket
dative számjegynek számjegyeknek
instrumental számjeggyel számjegyekkel
causal-final számjegyért számjegyekért
translative számjeggyé számjegyekké
terminative számjegyig számjegyekig
essive-formal számjegyként számjegyekként
essive-modal
inessive számjegyben számjegyekben
superessive számjegyen számjegyeken
adessive számjegynél számjegyeknél
illative számjegybe számjegyekbe
sublative számjegyre számjegyekre
allative számjegyhez számjegyekhez
elative számjegyből számjegyekből
delative számjegyről számjegyekről
ablative számjegytől számjegyektől
non-attributive
possessive - singular
számjegyé számjegyeké
non-attributive
possessive - plural
számjegyéi számjegyekéi
Possessive forms of számjegy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. számjegyem számjegyeim
2nd person sing. számjegyed számjegyeid
3rd person sing. számjegye számjegyei
1st person plural számjegyünk számjegyeink
2nd person plural számjegyetek számjegyeitek
3rd person plural számjegyük számjegyeik

Further readingEdit