szén

Hungarian

Chemical element
C
Previous: bór (B)
Next: nitrogén (N)

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *śine (“charcoal”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈseːn]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: szén
• Rhymes: -eːn

Noun

szén (usually uncountable, plural szenek)

1. carbon (chemical element)
2. coal

Declension

The accusative is traditionally szenet but szént also occurs, especially in compounds.

Inflection of szén
	singular	plural
nominative	szén	szenek
accusative	szenet szént	szeneket
dative	szénnek	szeneknek
instrumental	szénnel	szenekkel
causal-final	szénért	szenekért
translative	szénné	szenekké
terminative	szénig	szenekig
essive-formal	szénként	szenekként
essive-modal	—	—
inessive	szénben	szenekben
superessive	szénen	szeneken
adessive	szénnél	szeneknél
illative	szénbe	szenekbe
sublative	szénre	szenekre
allative	szénhez	szenekhez
elative	szénből	szenekből
delative	szénről	szenekről
ablative	széntől	szenektől
non-attributive possessive - singular	széné	szeneké
non-attributive possessive - plural	szénéi	szenekéi

Possessive forms of szén
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szenem	szeneim
2nd person sing.	szened	szeneid
3rd person sing.	szene	szenei
1st person plural	szenünk	szeneink
2nd person plural	szenetek	szeneitek
3rd person plural	szenük	szeneik

Derived terms

Compound words

• faszén
• kőszén
• rajzszén
• szén-dioxid
• szén-monoxid
• szénatom
• szénbányász
• szénfekete
• szénhidrát
• szénhidrogén
• szénsav
• szénszál

 

Further reading

• szén in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN