Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the noun szer ‎(tool). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

PronunciationEdit

NounEdit

szerv ‎(plural szervek)

  1. organ (part of an organism)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerv szervek
accusative szervet szerveket
dative szervnek szerveknek
instrumental szervvel szervekkel
causal-final szervért szervekért
translative szervvé szervekké
terminative szervig szervekig
essive-formal szervként szervekként
essive-modal
inessive szervben szervekben
superessive szerven szerveken
adessive szervnél szerveknél
illative szervbe szervekbe
sublative szervre szervekre
allative szervhez szervekhez
elative szervből szervekből
delative szervről szervekről
ablative szervtől szervektől
Possessive forms of szerv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szervem szerveim
2nd person sing. szerved szerveid
3rd person sing. szerve szervei
1st person plural szervünk szerveink
2nd person plural szervetek szerveitek
3rd person plural szervük szerveik

Derived termsEdit

(Compound words):

Read in another language