szerzés

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the szerz- stem of szerez (to obtain, get) +‎ -és (noun-forming suffix).

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈsɛrzeːʃ]
  • Hyphenation: szer‧zés
  • Rhymes: -eːʃ

NounEdit

szerzés (plural szerzések)

  1. acquisition, procurement, obtainment
  2. (dated or literary) creation, composition (of music, in compound words)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerzés szerzések
accusative szerzést szerzéseket
dative szerzésnek szerzéseknek
instrumental szerzéssel szerzésekkel
causal-final szerzésért szerzésekért
translative szerzéssé szerzésekké
terminative szerzésig szerzésekig
essive-formal szerzésként szerzésekként
essive-modal
inessive szerzésben szerzésekben
superessive szerzésen szerzéseken
adessive szerzésnél szerzéseknél
illative szerzésbe szerzésekbe
sublative szerzésre szerzésekre
allative szerzéshez szerzésekhez
elative szerzésből szerzésekből
delative szerzésről szerzésekről
ablative szerzéstől szerzésektől
non-attributive
possessive - singular
szerzésé szerzéseké
non-attributive
possessive - plural
szerzéséi szerzésekéi
Possessive forms of szerzés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerzésem szerzéseim
2nd person sing. szerzésed szerzéseid
3rd person sing. szerzése szerzései
1st person plural szerzésünk szerzéseink
2nd person plural szerzésetek szerzéseitek
3rd person plural szerzésük szerzéseik

Derived termsEdit

Compound words

Further readingEdit

  • szerzés in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.