szultán
Hungarian edit
Etymology edit
From Ottoman Turkish سلطان (sultân, “sultan”), from Arabic سُلْطَان (sulṭān, “ruler, king”).
Pronunciation edit
Noun edit
szultán (plural szultánok)
Declension edit
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szultán | szultánok |
| accusative | szultánt | szultánokat |
| dative | szultánnak | szultánoknak |
| instrumental | szultánnal | szultánokkal |
| causal-final | szultánért | szultánokért |
| translative | szultánná | szultánokká |
| terminative | szultánig | szultánokig |
| essive-formal | szultánként | szultánokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szultánban | szultánokban |
| superessive | szultánon | szultánokon |
| adessive | szultánnál | szultánoknál |
| illative | szultánba | szultánokba |
| sublative | szultánra | szultánokra |
| allative | szultánhoz | szultánokhoz |
| elative | szultánból | szultánokból |
| delative | szultánról | szultánokról |
| ablative | szultántól | szultánoktól |
| non-attributive possessive - singular |
szultáné | szultánoké |
| non-attributive possessive - plural |
szultánéi | szultánokéi |
| Possessive forms of szultán | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szultánom | szultánjaim |
| 2nd person sing. | szultánod | szultánjaid |
| 3rd person sing. | szultánja | szultánjai |
| 1st person plural | szultánunk | szultánjaink |
| 2nd person plural | szultánotok | szultánjaitok |
| 3rd person plural | szultánjuk | szultánjaik |
Derived terms edit
Related terms edit
Further reading edit
- szultán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN