találka

Hungarian

Etymology

From the verb talál (“to find”) +‎ -ka (diminutive suffix), equivalent to the clipping of találkozó + -ka.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒlaːlkɒ]
• Hyphenation: ta‧lál‧ka
• Rhymes: -kɒ

Noun

találka (plural találkák)

1. (literary) tryst (a prearranged meeting between lovers to meet at a specific place and time)

   Synonyms: randevú, (literary) légyott, (archaic) pásztoróra, (colloquial) randi, találkozó

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	találka	találkák
accusative	találkát	találkákat
dative	találkának	találkáknak
instrumental	találkával	találkákkal
causal-final	találkáért	találkákért
translative	találkává	találkákká
terminative	találkáig	találkákig
essive-formal	találkaként	találkákként
essive-modal	—	—
inessive	találkában	találkákban
superessive	találkán	találkákon
adessive	találkánál	találkáknál
illative	találkába	találkákba
sublative	találkára	találkákra
allative	találkához	találkákhoz
elative	találkából	találkákból
delative	találkáról	találkákról
ablative	találkától	találkáktól
non-attributive possessive - singular	találkáé	találkáké
non-attributive possessive - plural	találkáéi	találkákéi

Possessive forms of találka
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	találkám	találkáim
2nd person sing.	találkád	találkáid
3rd person sing.	találkája	találkái
1st person plural	találkánk	találkáink
2nd person plural	találkátok	találkáitok
3rd person plural	találkájuk	találkáik

Further reading

• találka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN