tetem

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *täktä (“bone, skeleton”) + -m (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛtɛm]
• Hyphenation: te‧tem
• Rhymes: -ɛm

Noun

tetem (plural tetemek)

1. corpse, cadaver, dead body (of a person)

   Synonyms: holttest, hulla

2. carcass, carrion (of an animal)

   Synonym: dög

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	tetem	tetemek
accusative	tetemet	tetemeket
dative	tetemnek	tetemeknek
instrumental	tetemmel	tetemekkel
causal-final	tetemért	tetemekért
translative	tetemmé	tetemekké
terminative	tetemig	tetemekig
essive-formal	tetemként	tetemekként
essive-modal	—	—
inessive	tetemben	tetemekben
superessive	tetemen	tetemeken
adessive	tetemnél	tetemeknél
illative	tetembe	tetemekbe
sublative	tetemre	tetemekre
allative	tetemhez	tetemekhez
elative	tetemből	tetemekből
delative	tetemről	tetemekről
ablative	tetemtől	tetemektől
non-attributive possessive - singular	tetemé	tetemeké
non-attributive possessive - plural	teteméi	tetemekéi

Possessive forms of tetem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tetemem	tetemeim
2nd person sing.	tetemed	tetemeid
3rd person sing.	teteme	tetemei
1st person plural	tetemünk	tetemeink
2nd person plural	tetemetek	tetemeitek
3rd person plural	tetemük	tetemeik

Derived terms

• tetemes

 

Expressions

• tetemre hív

 

Further reading

• tetem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN