tisztátalan

Hungarian

Etymology

tiszta +‎ -talan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtistaːtɒlɒn]
• Hyphenation: tisz‧tá‧ta‧lan

Adjective

tisztátalan (comparative tisztátalanabb, superlative legtisztátalanabb)

1. (literary) impure

   See synonyms at piszkos.

2. (religion) unclean (ritually or ceremonially impure or unfit)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tisztátalan	tisztátalanok
accusative	tisztátalant	tisztátalanokat
dative	tisztátalannak	tisztátalanoknak
instrumental	tisztátalannal	tisztátalanokkal
causal-final	tisztátalanért	tisztátalanokért
translative	tisztátalanná	tisztátalanokká
terminative	tisztátalanig	tisztátalanokig
essive-formal	tisztátalanként	tisztátalanokként
essive-modal	tisztátalanul	—
inessive	tisztátalanban	tisztátalanokban
superessive	tisztátalanon	tisztátalanokon
adessive	tisztátalannál	tisztátalanoknál
illative	tisztátalanba	tisztátalanokba
sublative	tisztátalanra	tisztátalanokra
allative	tisztátalanhoz	tisztátalanokhoz
elative	tisztátalanból	tisztátalanokból
delative	tisztátalanról	tisztátalanokról
ablative	tisztátalantól	tisztátalanoktól
non-attributive possessive - singular	tisztátalané	tisztátalanoké
non-attributive possessive - plural	tisztátalanéi	tisztátalanokéi

Derived terms

• tisztátalanság
• tisztátalanul

 

Further reading

• tisztátalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN