utólagos

Hungarian edit

First attested in 1838. utó +‎ -lagos^[1]

utólagos (comparative utólagosabb, superlative legutólagosabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	utólagos	utólagosak
accusative	utólagosat	utólagosakat
dative	utólagosnak	utólagosaknak
instrumental	utólagossal	utólagosakkal
causal-final	utólagosért	utólagosakért
translative	utólagossá	utólagosakká
terminative	utólagosig	utólagosakig
essive-formal	utólagosként	utólagosakként
essive-modal	—	—
inessive	utólagosban	utólagosakban
superessive	utólagoson	utólagosakon
adessive	utólagosnál	utólagosaknál
illative	utólagosba	utólagosakba
sublative	utólagosra	utólagosakra
allative	utólagoshoz	utólagosakhoz
elative	utólagosból	utólagosakból
delative	utólagosról	utólagosakról
ablative	utólagostól	utólagosaktól
non-attributive possessive - singular	utólagosé	utólagosaké
non-attributive possessive - plural	utólagoséi	utólagosakéi

^ utólagos in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)