vákuum

See also: vakuum and Vakuum

Hungarian

Hungarian Wikipedia has an article on:

vákuum

From Latin vacuum (“an empty space, void”), noun use of neuter of vacuus (“empty”), related to vacare (“be empty”).^[1]

vákuum (plural vákuumok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vákuum	vákuumok
accusative	vákuumot	vákuumokat
dative	vákuumnak	vákuumoknak
instrumental	vákuummal	vákuumokkal
causal-final	vákuumért	vákuumokért
translative	vákuummá	vákuumokká
terminative	vákuumig	vákuumokig
essive-formal	vákuumként	vákuumokként
essive-modal	—	—
inessive	vákuumban	vákuumokban
superessive	vákuumon	vákuumokon
adessive	vákuumnál	vákuumoknál
illative	vákuumba	vákuumokba
sublative	vákuumra	vákuumokra
allative	vákuumhoz	vákuumokhoz
elative	vákuumból	vákuumokból
delative	vákuumról	vákuumokról
ablative	vákuumtól	vákuumoktól
non-attributive possessive - singular	vákuumé	vákuumoké
non-attributive possessive - plural	vákuuméi	vákuumokéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Borrowed from Latin vacuum (“an empty space, void”).

vákuum n (related adjective vákuový)

Declension of vákuum