Hungarian

edit

Etymology

edit

First attested in 1847. From válik +‎ -ság (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈvaːlʃaːɡ]
  • Hyphenation: vál‧ság
  • Rhymes: -aːɡ

Noun

edit

válság (plural válságok)

  1. crisis
    Synonym: krízis

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative válság válságok
accusative válságot válságokat
dative válságnak válságoknak
instrumental válsággal válságokkal
causal-final válságért válságokért
translative válsággá válságokká
terminative válságig válságokig
essive-formal válságként válságokként
essive-modal
inessive válságban válságokban
superessive válságon válságokon
adessive válságnál válságoknál
illative válságba válságokba
sublative válságra válságokra
allative válsághoz válságokhoz
elative válságból válságokból
delative válságról válságokról
ablative válságtól válságoktól
non-attributive
possessive - singular
válságé válságoké
non-attributive
possessive - plural
válságéi válságokéi
Possessive forms of válság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. válságom válságaim
2nd person sing. válságod válságaid
3rd person sing. válsága válságai
1st person plural válságunk válságaink
2nd person plural válságotok válságaitok
3rd person plural válságuk válságaik

Derived terms

edit
Compound words
Expressions

References

edit
  1. ^ válság in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • válság in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN