See also: vig

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

The root is of unknown origin and it may be a cognate of vidul ‎(to brighten).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈviːɡ]
  • Hyphenation: víg

AdjectiveEdit

víg (comparative vígabb, superlative legvígabb)

  1. joyful, happy

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative víg vígak
accusative vígat vígakat
dative vígnak vígaknak
instrumental víggal vígakkal
causal-final vígért vígakért
translative víggá vígakká
terminative vígig vígakig
essive-formal vígként vígakként
essive-modal
inessive vígban vígakban
superessive vígon vígakon
adessive vígnál vígaknál
illative vígba vígakba
sublative vígra vígakra
allative víghoz vígakhoz
elative vígból vígakból
delative vígról vígakról
ablative vígtól vígaktól

SynonymsEdit

Derived termsEdit

(Compound words):

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Old NorseEdit

NounEdit

víg f

  1. war

DescendantsEdit

Read in another language