vakriasztás

Hungarian

Etymology

vak (“blind”) +‎ riasztás (“alarm”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɒkrijɒstaːʃ]
• Hyphenation: vak‧ri‧asz‧tás

Noun

vakriasztás (plural vakriasztások)

1. false alarm (trigger of an unfounded response)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vakriasztás	vakriasztások
accusative	vakriasztást	vakriasztásokat
dative	vakriasztásnak	vakriasztásoknak
instrumental	vakriasztással	vakriasztásokkal
causal-final	vakriasztásért	vakriasztásokért
translative	vakriasztássá	vakriasztásokká
terminative	vakriasztásig	vakriasztásokig
essive-formal	vakriasztásként	vakriasztásokként
essive-modal	—	—
inessive	vakriasztásban	vakriasztásokban
superessive	vakriasztáson	vakriasztásokon
adessive	vakriasztásnál	vakriasztásoknál
illative	vakriasztásba	vakriasztásokba
sublative	vakriasztásra	vakriasztásokra
allative	vakriasztáshoz	vakriasztásokhoz
elative	vakriasztásból	vakriasztásokból
delative	vakriasztásról	vakriasztásokról
ablative	vakriasztástól	vakriasztásoktól
non-attributive possessive - singular	vakriasztásé	vakriasztásoké
non-attributive possessive - plural	vakriasztáséi	vakriasztásokéi

Possessive forms of vakriasztás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vakriasztásom	vakriasztásaim
2nd person sing.	vakriasztásod	vakriasztásaid
3rd person sing.	vakriasztása	vakriasztásai
1st person plural	vakriasztásunk	vakriasztásaink
2nd person plural	vakriasztásotok	vakriasztásaitok
3rd person plural	vakriasztásuk	vakriasztásaik

Synonyms

• téves riasztás
• hamis riasztás