vesztem

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛstɛm]
• Hyphenation: vesz‧tem

Etymology 1

veszte +‎ -m

Noun

vesztem

1. first-person singular possessive of veszte

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vesztem	—
accusative	vesztemet	—
dative	vesztemnek	—
instrumental	vesztemmel	—
causal-final	vesztemért	—
translative	vesztemmé	—
terminative	vesztemig	—
essive-formal	vesztemként	—
essive-modal	vesztemül	—
inessive	vesztemben	—
superessive	vesztemen	—
adessive	vesztemnél	—
illative	vesztembe	—
sublative	vesztemre	—
allative	vesztemhez	—
elative	vesztemből	—
delative	vesztemről	—
ablative	vesztemtől	—
non-attributive possessive - singular	vesztemé	—
non-attributive possessive - plural	veszteméi	—

Etymology 2

veszt +‎ -em

Alternative forms

• veszítem

Verb

vesztem

1. first-person singular indicative present definite of veszt

Etymology 3

The vesz- stem of vész or veszik (“to perish”, alternative forms) +‎ -tem (personal suffix).

Verb

vesztem

1. first-person singular indicative past indefinite of vész or veszik