vignetta

Hungarian edit

From German Vignette, from French vignette, diminutive of vigne (“vine”), from Latin vīnea, from vīnum (“wine”).^[1]

vignetta (plural vignetták)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	vignetta	vignetták
accusative	vignettát	vignettákat
dative	vignettának	vignettáknak
instrumental	vignettával	vignettákkal
causal-final	vignettáért	vignettákért
translative	vignettává	vignettákká
terminative	vignettáig	vignettákig
essive-formal	vignettaként	vignettákként
essive-modal	—	—
inessive	vignettában	vignettákban
superessive	vignettán	vignettákon
adessive	vignettánál	vignettáknál
illative	vignettába	vignettákba
sublative	vignettára	vignettákra
allative	vignettához	vignettákhoz
elative	vignettából	vignettákból
delative	vignettáról	vignettákról
ablative	vignettától	vignettáktól
non-attributive possessive - singular	vignettáé	vignettáké
non-attributive possessive - plural	vignettáéi	vignettákéi

Possessive forms of vignetta
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vignettám	vignettáim
2nd person sing.	vignettád	vignettáid
3rd person sing.	vignettája	vignettái
1st person plural	vignettánk	vignettáink
2nd person plural	vignettátok	vignettáitok
3rd person plural	vignettájuk	vignettáik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

vignetta f (plural vignette)