vonatkoztatás

Hungarian

Etymology

vonatkoztat +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvonɒtkostɒtaːʃ]
• Hyphenation: vo‧nat‧koz‧ta‧tás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

vonatkoztatás (plural vonatkoztatások)

1. verbal noun of vonatkoztat, reference (the act of applying or relating something to something else)

   Synonyms: viszonyítás, referencia

   Coordinate term: (the fact that something applies or relates to or connects with something else) vonatkozás

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vonatkoztatás	vonatkoztatások
accusative	vonatkoztatást	vonatkoztatásokat
dative	vonatkoztatásnak	vonatkoztatásoknak
instrumental	vonatkoztatással	vonatkoztatásokkal
causal-final	vonatkoztatásért	vonatkoztatásokért
translative	vonatkoztatássá	vonatkoztatásokká
terminative	vonatkoztatásig	vonatkoztatásokig
essive-formal	vonatkoztatásként	vonatkoztatásokként
essive-modal	vonatkoztatásul	—
inessive	vonatkoztatásban	vonatkoztatásokban
superessive	vonatkoztatáson	vonatkoztatásokon
adessive	vonatkoztatásnál	vonatkoztatásoknál
illative	vonatkoztatásba	vonatkoztatásokba
sublative	vonatkoztatásra	vonatkoztatásokra
allative	vonatkoztatáshoz	vonatkoztatásokhoz
elative	vonatkoztatásból	vonatkoztatásokból
delative	vonatkoztatásról	vonatkoztatásokról
ablative	vonatkoztatástól	vonatkoztatásoktól
non-attributive possessive - singular	vonatkoztatásé	vonatkoztatásoké
non-attributive possessive - plural	vonatkoztatáséi	vonatkoztatásokéi

Possessive forms of vonatkoztatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vonatkoztatásom	vonatkoztatásaim
2nd person sing.	vonatkoztatásod	vonatkoztatásaid
3rd person sing.	vonatkoztatása	vonatkoztatásai
1st person plural	vonatkoztatásunk	vonatkoztatásaink
2nd person plural	vonatkoztatásotok	vonatkoztatásaitok
3rd person plural	vonatkoztatásuk	vonatkoztatásaik

Derived terms

• vonatkoztatási → vonatkoztatási rendszer → inerciális vonatkoztatási rendszer

See also

• utalás, hivatkozás (“reference”, in a different sense)