Hungarian

edit

Etymology

edit

Borrowed from German, more specifically from High German. Compare Middle High German sachman (robber).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈʒaːkmaːɲ]
  • Hyphenation: zsák‧mány

Noun

edit

zsákmány (plural zsákmányok)

  1. plunder, loot (the goods attained via an act of plundering)
    Synonym: hadizsákmány
    Hypernym: szerzemény
  2. prey (a living thing that is eaten by another living thing)

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative zsákmány zsákmányok
accusative zsákmányt zsákmányokat
dative zsákmánynak zsákmányoknak
instrumental zsákmánnyal zsákmányokkal
causal-final zsákmányért zsákmányokért
translative zsákmánnyá zsákmányokká
terminative zsákmányig zsákmányokig
essive-formal zsákmányként zsákmányokként
essive-modal zsákmányul
inessive zsákmányban zsákmányokban
superessive zsákmányon zsákmányokon
adessive zsákmánynál zsákmányoknál
illative zsákmányba zsákmányokba
sublative zsákmányra zsákmányokra
allative zsákmányhoz zsákmányokhoz
elative zsákmányból zsákmányokból
delative zsákmányról zsákmányokról
ablative zsákmánytól zsákmányoktól
non-attributive
possessive - singular
zsákmányé zsákmányoké
non-attributive
possessive - plural
zsákmányéi zsákmányokéi
Possessive forms of zsákmány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. zsákmányom zsákmányaim
2nd person sing. zsákmányod zsákmányaid
3rd person sing. zsákmánya zsákmányai
1st person plural zsákmányunk zsákmányaink
2nd person plural zsákmányotok zsákmányaitok
3rd person plural zsákmányuk zsákmányaik

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ zsákmány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit