Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

ön- +‎ maga

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈømːɒɡɒ]
  • Hyphenation: ön‧ma‧ga

PronounEdit

önmaga

  1. (reflexive) himself, herself, itself, oneself
    Még önmaga előtt sem ismerte el, hogy tévedett.He did not admit, even to himself, that he made a mistake.
    Péter ismeri önmagát.Peter knows himself.

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative önmaga
accusative önmagát
dative önmagának
instrumental önmagával
causal-final önmagáért
translative önmagává
terminative önmagáig
essive-formal önmagaként
essive-modal
inessive önmagában
superessive önmagán
adessive önmagánál
illative önmagába
sublative önmagára
allative önmagához
elative önmagából
delative önmagáról
ablative önmagától

Usage notesEdit

The forms referring to other persons are:

SynonymsEdit