ügylet

HungarianEdit

EtymologyEdit

ügy +‎ -let. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈyɟlɛt]
  • Hyphenation: ügy‧let
  • Rhymes: -ɛt

NounEdit

ügylet (plural ügyletek)

  1. (finance) transaction, business

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügylet ügyletek
accusative ügyletet ügyleteket
dative ügyletnek ügyleteknek
instrumental ügylettel ügyletekkel
causal-final ügyletért ügyletekért
translative ügyletté ügyletekké
terminative ügyletig ügyletekig
essive-formal ügyletként ügyletekként
essive-modal
inessive ügyletben ügyletekben
superessive ügyleten ügyleteken
adessive ügyletnél ügyleteknél
illative ügyletbe ügyletekbe
sublative ügyletre ügyletekre
allative ügylethez ügyletekhez
elative ügyletből ügyletekből
delative ügyletről ügyletekről
ablative ügylettől ügyletektől
non-attributive
possessive - singular
ügyleté ügyleteké
non-attributive
possessive - plural
ügyletéi ügyletekéi
Possessive forms of ügylet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyletem ügyleteim
2nd person sing. ügyleted ügyleteid
3rd person sing. ügylete ügyletei
1st person plural ügyletünk ügyleteink
2nd person plural ügyletetek ügyleteitek
3rd person plural ügyletük ügyleteik

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN