Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

ül ‎(to sit) +‎ -és

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈyleːʃ]
  • Hyphenation: ülés

NounEdit

ülés ‎(plural ülések)

  1. sitting (the act of sitting)
  2. seat (part of an object or individual directly involved in sitting)
  3. session, meeting

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ülés ülések
accusative ülést üléseket
dative ülésnek üléseknek
instrumental üléssel ülésekkel
causal-final ülésért ülésekért
translative üléssé ülésekké
terminative ülésig ülésekig
essive-formal ülésként ülésekként
essive-modal
inessive ülésben ülésekben
superessive ülésen üléseken
adessive ülésnél üléseknél
illative ülésbe ülésekbe
sublative ülésre ülésekre
allative üléshez ülésekhez
elative ülésből ülésekből
delative ülésről ülésekről
ablative üléstől ülésektől
Possessive forms of ülés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ülésem üléseim
2nd person sing. ülésed üléseid
3rd person sing. ülése ülései
1st person plural ülésünk üléseink
2nd person plural ülésetek üléseitek
3rd person plural ülésük üléseik
Read in another language