őrizet

Hungarian

Etymology

őriz +‎ -et

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøːrizɛt]
• Hyphenation: őri‧zet
• Rhymes: -ɛt

Noun

őrizet (countable and uncountable, plural őrizetek)

1. custody, safety, safeguard (the legal right to take care of something or somebody; temporary possession or care of somebody else’s property)

   Synonyms: őrzés, felügyelet, oltalmazás, oltalom, védelem

2. (law) custody, detention, arrest (the state of being detained, usually pending a trial)

   Synonyms: őrizetbe vétel, (előzetes) letartóztatás

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	őrizet	őrizetek
accusative	őrizetet	őrizeteket
dative	őrizetnek	őrizeteknek
instrumental	őrizettel	őrizetekkel
causal-final	őrizetért	őrizetekért
translative	őrizetté	őrizetekké
terminative	őrizetig	őrizetekig
essive-formal	őrizetként	őrizetekként
essive-modal	őrizetül	—
inessive	őrizetben	őrizetekben
superessive	őrizeten	őrizeteken
adessive	őrizetnél	őrizeteknél
illative	őrizetbe	őrizetekbe
sublative	őrizetre	őrizetekre
allative	őrizethez	őrizetekhez
elative	őrizetből	őrizetekből
delative	őrizetről	őrizetekről
ablative	őrizettől	őrizetektől
non-attributive possessive - singular	őrizeté	őrizeteké
non-attributive possessive - plural	őrizetéi	őrizetekéi

Possessive forms of őrizet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	őrizetem	őrizeteim
2nd person sing.	őrizeted	őrizeteid
3rd person sing.	őrizete	őrizetei
1st person plural	őrizetünk	őrizeteink
2nd person plural	őrizetetek	őrizeteitek
3rd person plural	őrizetük	őrizeteik

Derived terms

Expressions

• házi őrizet
• őrizetbe vesz

 

Further reading

• őrizet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN