búcsúzik

Hungarian

Etymology

búcsú (“farewell”) +‎ -zik (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈbuːt͡ʃuːzik], [ ˈbuːt͡ʃuzik]
• Hyphenation: bú‧csú‧zik
• Rhymes: -uːzik, -uzik

Verb

búcsúzik

1. (intransitive) to farewell, to bid farewell, to say goodbye

Conjugation

conjugation of búcsúzik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	búcsúzom or búcsúzok	búcsúzol	búcsúzik	búcsúzunk	búcsúztok	búcsúznak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	búcsúztam	búcsúztál	búcsúzott	búcsúztunk	búcsúztatok	búcsúztak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	búcsúznék	búcsúznál	búcsúzna	búcsúznánk	búcsúznátok	búcsúznának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	búcsúzzak  or búcsúzzam	búcsúzz or búcsúzzál	búcsúzzon	búcsúzzunk	búcsúzzatok	búcsúzzanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	búcsúzni		búcsúznom	búcsúznod	búcsúznia	búcsúznunk	búcsúznotok	búcsúzniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			búcsúzás	búcsúzó	búcsúzott	―	búcsúzva	búcsúzhat

Derived terms

• búcsúzás

(With verbal prefixes):

• elbúcsúzik