bizomány

Hungarian

Etymology

bízik (“to trust”) +‎ -omány (“noun-forming suffix”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbizomaːɲ]
• Hyphenation: bi‧zo‧mány

Noun

bizomány (plural bizományok)

1. consigning, consignment, commission (the act of transferring to the custody of someone, usually for sale, transport, or safekeeping)
2. (archaic) mission, duty, task, assignment

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bizomány	bizományok
accusative	bizományt	bizományokat
dative	bizománynak	bizományoknak
instrumental	bizománnyal	bizományokkal
causal-final	bizományért	bizományokért
translative	bizománnyá	bizományokká
terminative	bizományig	bizományokig
essive-formal	bizományként	bizományokként
essive-modal	—	—
inessive	bizományban	bizományokban
superessive	bizományon	bizományokon
adessive	bizománynál	bizományoknál
illative	bizományba	bizományokba
sublative	bizományra	bizományokra
allative	bizományhoz	bizományokhoz
elative	bizományból	bizományokból
delative	bizományról	bizományokról
ablative	bizománytól	bizományoktól
non-attributive possessive - singular	bizományé	bizományoké
non-attributive possessive - plural	bizományéi	bizományokéi

Possessive forms of bizomány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bizományom	bizományaim
2nd person sing.	bizományod	bizományaid
3rd person sing.	bizománya	bizományai
1st person plural	bizományunk	bizományaink
2nd person plural	bizományotok	bizományaitok
3rd person plural	bizományuk	bizományaik

Derived terms

• bizományi

 

Further reading

• bizomány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bizomány in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).