bizonytalan

HungarianEdit

EtymologyEdit

bizony +‎ -talan

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈbizoɲtɒlɒn]
  • (file)
  • Hyphenation: bi‧zony‧ta‧lan

AdjectiveEdit

bizonytalan (comparative bizonytalanabb, superlative legbizonytalanabb)

  1. uncertain, unsure, dubious
  2. irresolute

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizonytalan bizonytalanok
accusative bizonytalant bizonytalanokat
dative bizonytalannak bizonytalanoknak
instrumental bizonytalannal bizonytalanokkal
causal-final bizonytalanért bizonytalanokért
translative bizonytalanná bizonytalanokká
terminative bizonytalanig bizonytalanokig
essive-formal bizonytalanként bizonytalanokként
essive-modal bizonytalanul
inessive bizonytalanban bizonytalanokban
superessive bizonytalanon bizonytalanokon
adessive bizonytalannál bizonytalanoknál
illative bizonytalanba bizonytalanokba
sublative bizonytalanra bizonytalanokra
allative bizonytalanhoz bizonytalanokhoz
elative bizonytalanból bizonytalanokból
delative bizonytalanról bizonytalanokról
ablative bizonytalantól bizonytalanoktól
non-attributive
possessive - singular
bizonytalané bizonytalanoké
non-attributive
possessive - plural
bizonytalanéi bizonytalanokéi

AntonymsEdit

Derived termsEdit

Further readingEdit

  • bizonytalan in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • bizonytalan in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)