csábítás

Hungarian edit

csábítás (usually uncountable, plural csábítások)

verbal noun of csábít: temptation, seduction, lure, enticement, allurement (something that tempts or attracts, especially one with a promise of reward or pleasure)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csábítás	csábítások
accusative	csábítást	csábításokat
dative	csábításnak	csábításoknak
instrumental	csábítással	csábításokkal
causal-final	csábításért	csábításokért
translative	csábítássá	csábításokká
terminative	csábításig	csábításokig
essive-formal	csábításként	csábításokként
essive-modal	—	—
inessive	csábításban	csábításokban
superessive	csábításon	csábításokon
adessive	csábításnál	csábításoknál
illative	csábításba	csábításokba
sublative	csábításra	csábításokra
allative	csábításhoz	csábításokhoz
elative	csábításból	csábításokból
delative	csábításról	csábításokról
ablative	csábítástól	csábításoktól
non-attributive possessive - singular	csábításé	csábításoké
non-attributive possessive - plural	csábításéi	csábításokéi

Possessive forms of csábítás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csábításom	csábításaim
2nd person sing.	csábításod	csábításaid
3rd person sing.	csábítása	csábításai
1st person plural	csábításunk	csábításaink
2nd person plural	csábításotok	csábításaitok
3rd person plural	csábításuk	csábításaik