csatol

Hungarian

Etymology

Of debated origin. Either csat +‎ -ol or a Turkish loanword.

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈt͡ʃɒtol]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: csa‧tol
• Rhymes: -ol

Verb

csatol

1. (transitive) to buckle, clasp
2. (transitive) to bind to, fasten to something
3. (transitive) to enclose (attachment)

Conjugation

conjugation of csatol

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	csatolok	csatolsz	csatol	csatolunk	csatoltok	csatolnak
		Def.	csatolom	csatolod	csatolja	csatoljuk	csatoljátok	csatolják
		2nd-p. o.	csatollak	―
	Past	Indef.	csatoltam	csatoltál	csatolt	csatoltunk	csatoltatok	csatoltak
		Def.	csatoltam	csatoltad	csatolta	csatoltuk	csatoltátok	csatolták
		2nd-p. o.	csatoltalak	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	csatolnék	csatolnál	csatolna	csatolnánk	csatolnátok	csatolnának
		Def.	csatolnám	csatolnád	csatolná	csatolnánk	csatolnátok	csatolnák
		2nd-p. o.	csatolnálak	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	csatoljak	csatolj or csatoljál	csatoljon	csatoljunk	csatoljatok	csatoljanak
		Def.	csatoljam	csatold or csatoljad	csatolja	csatoljuk	csatoljátok	csatolják
		2nd-p. o.	csatoljalak	―
Infinitive	csatolni		csatolnom	csatolnod	csatolnia	csatolnunk	csatolnotok	csatolniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			csatolás	csatoló	csatolt	csatolandó	csatolva	csatolhat

Derived terms

• csatolás
• csatolmány
• csatlakozik
• csatló
• csatoló

(With verbal prefixes):

• becsatol
• elcsatol
• felcsatol
• fölcsatol
• kicsatol
• lecsatol
• összecsatol
• szétcsatol
• visszacsatol