See also: disz

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of unknown origin.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈdiːs]
  • (file)

NounEdit

dísz (plural díszek)

  1. ornament, decoration

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dísz díszek
accusative díszt díszeket
dative dísznek díszeknek
instrumental dísszel díszekkel
causal-final díszért díszekért
translative dísszé díszekké
terminative díszig díszekig
essive-formal díszként díszekként
essive-modal díszül díszekül
inessive díszben díszekben
superessive díszen díszeken
adessive dísznél díszeknél
illative díszbe díszekbe
sublative díszre díszekre
allative díszhez díszekhez
elative díszből díszekből
delative díszről díszekről
ablative dísztől díszektől
non-attributive
possessive - singular
díszé díszeké
non-attributive
possessive - plural
díszéi díszekéi
Possessive forms of dísz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. díszem díszeim
2nd person sing. díszed díszeid
3rd person sing. dísze díszei
1st person plural díszünk díszeink
2nd person plural díszetek díszeitek
3rd person plural díszük díszeik

Derived termsEdit

Compound words

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN