dísztelen

HungarianEdit

EtymologyEdit

dísz (decoration) +‎ -telen (without, adjective-forming suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈdiːstɛlɛn]
  • Hyphenation: dísz‧te‧len

AdjectiveEdit

dísztelen (comparative dísztelenebb, superlative legdísztelenebb)

  1. undecorated, unadorned, bare, naked, plain (having no decoration)
    Synonyms: egyszerű, sima

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dísztelen dísztelenek
accusative dísztelent díszteleneket
dative dísztelennek díszteleneknek
instrumental dísztelennel dísztelenekkel
causal-final dísztelenért dísztelenekért
translative dísztelenné dísztelenekké
terminative dísztelenig dísztelenekig
essive-formal dísztelenként dísztelenekként
essive-modal dísztelenül
inessive dísztelenben dísztelenekben
superessive dísztelenen díszteleneken
adessive dísztelennél díszteleneknél
illative dísztelenbe dísztelenekbe
sublative dísztelenre dísztelenekre
allative dísztelenhez dísztelenekhez
elative dísztelenből dísztelenekből
delative dísztelenről dísztelenekről
ablative dísztelentől dísztelenektől
non-attributive
possessive - singular
dísztelené díszteleneké
non-attributive
possessive - plural
dísztelenéi dísztelenekéi

Derived termsEdit

Further readingEdit

  • dísztelen in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • dísztelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031