HungarianEdit

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈɛlmɛ]
  • Hyphenation: el‧me

NounEdit

elme (plural elmék)

  1. mind, intellect, intelligence, wit, brain

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elme elmék
accusative elmét elméket
dative elmének elméknek
instrumental elmével elmékkel
causal-final elméért elmékért
translative elmévé elmékké
terminative elméig elmékig
essive-formal elmeként elmékként
essive-modal
inessive elmében elmékben
superessive elmén elméken
adessive elménél elméknél
illative elmébe elmékbe
sublative elmére elmékre
allative elméhez elmékhez
elative elméből elmékből
delative elméről elmékről
ablative elmétől elméktől
non-attributive
possessive - singular
elméé elméké
non-attributive
possessive - plural
elmééi elmékéi
Possessive forms of elme
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elmém elméim
2nd person sing. elméd elméid
3rd person sing. elméje elméi
1st person plural elménk elméink
2nd person plural elmétek elméitek
3rd person plural elméjük elméik

Derived termsEdit

Compound words

Old FrenchEdit

NounEdit

elme m (oblique plural elmes, nominative singular elmes, nominative plural elme)

  1. Alternative form of helme