See also: ero, Ero, -ero, -erò, and e-rờ

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈɛrøː]
  • Hyphenation: erő

NounEdit

erő ‎(plural erők)

  1. power, strength

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative erő erők
accusative erőt erőket
dative erőnek erőknek
instrumental erővel erőkkel
causal-final erőért erőkért
translative erővé erőkké
terminative erőig erőkig
essive-formal erőként erőkként
essive-modal
inessive erőben erőkben
superessive erőn erőkön
adessive erőnél erőknél
illative erőbe erőkbe
sublative erőre erőkre
allative erőhöz erőkhöz
elative erőből erőkből
delative erőről erőkről
ablative erőtől erőktől
Possessive forms of erő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erőm erőim
2nd person sing. erőd erőid
3rd person sing. erője
ereje
erői
1st person plural erőnk erőink
2nd person plural erőtök erőitek
3rd person plural erőjük
erejük
erőik

Derived termsEdit

(Compound words):

(Expressions):

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6